A méhek a nektárgyűjtés során pollent, azaz virágport is magukkal visznek, ami ezáltal a mézbe is belekerül. A mézek pollen tartalma így sok információval szolgál, többek között segít a méz eredetiségének vizsgálatában. Ezzel kapcsolatban alább olvashatjátok egyik önkéntes szakértőnk, Miklós István írását, melynek alapját Medzihradszky Zsófiával, a Magyar Természettudományi Múzeum Ismeretterjesztési Tudásközpont igazgatójával készített interjúja képezi.

A méz pollenvizsgálatát sajnos házilag nem lehet elvégezni. A vizsgálathoz ugyanis előírt recept szerint a mézet fel kell hígítani, kémcsőbe helyezni és utána speciális műszerrel le kell centrifugálni, ezen képen egy ilyen centrifugát mutatunk be. pollencentrifuga Higítani azért kell, hogy a pollenek megfelelően tudjanak mozogni a mézben, a centrifugálás hatására pedig a pollenek a kémcső aljában sűrüsödnek be. A besűrüsödött mintát aztán mikroszkópban lehet megnézni, legalább 400-szoros nagyításban, és utána a polleneket még fel is kell ismerni. Ennek ellenére a pollenvizsgálat a mézek egyik legolcsóbb laboratóriumi vizsgálata. Nézzük végig, hogy milyen hamisításokat lehet lefülelni ennek a segítségével!

A mézek hamisításánál beszélhetünk kisipari és nagyipari módszerekről. Kisipari módszereknél mézszerű anyagból indulnak ki a hamisítók, leggyakrabban folyékony izocukorból. A folyékony izocukrot keményítőből lehet előállítani, Magyarországon nagy mennyiségben állítanak elő izocukrot kukoricából. Ebbe raknak aztán bele polleneket, virágok beáztatásával. Ha a hamisító megfelelő ismeretekkel rendelkezik, és megfelelő arányban keveri bele a mézbe a polleneket, akkor csak nehezen vagy egyáltalán nem leplezhető le pollenvizsgálattal. Azonban a megfelelő arányú pollenek összekeverése nehézkes, és ha a hamisítók nem törődnek azzal, hogy milyen pollent kevernek a folyékony izocukorba, leleplezhetőek. Szélsőséges példaként lehet említeni egy olyan pancsolt műmézet, amelyben csak pázsitfüvekből származó pollen volt. A pázsitfüvek szélbeporzású növények, a méhek nem gyűjtik a pollenjeiket, így nyilvánvalóvá válik a hamisítás.

Nagyipari léptékben valódi mézet dolgoznak fel, nagyon apró lyukú szűrőn (úgynevezett ultraszűrőn) szűrik ki a polleneket, majd ebbe tesznek bele más polleneket. A hamisítás célja, hogy egy rosszabb minőségű vegyes virágmézből állítsanak elő lényegesen drágább akácmézet. Azonban az akácmézet sem ilyen egyszerű hamisítani. Egyrészt az akácvirágnak nagyon kevés pollenje van, másrészt a méhek az akácfa mellett nyíló egyéb virágokból is gyűjtenek nektárt, így az akácmézben sok más virágból származó pollen is van. Az alábbi képen például az akác (legömbölyített háromszög alakú) pollenje mellett a nebáncsvirág (Impatiens noli-tangere) pollenje is megtalálható.

Akác és nebáncsvirág pollen

Akác és nebáncsvirág pollen

Mivel az akác kevés pollent ad, ezért azokat a mézeket, amelyekben az akác pollene az összes pollen legalább 10%-át kiteszi, már akácméznek lehet nevezni, és 20% felett már jó minőségű akácmézről beszélhetünk. Az akácpollenen kívül az akácmézben szinte mindig megtalálható a repce pollenje, azon felül a májusi virágzású gyümölcsfák pollenjei, az alma, körte, barack, cseresznye, mandula virágok pollenjei. A bálványfa egy Ázsiából behurcolt, egyre jobbn elterjedő fa, sok nektárt termel, amely vonza a méheket. Mivel az akáccal egy időben virágzik, ezért az akácmézekben ma már egyre gyakrabban megjelenik a bálványfa pollenje is.

Általánosságban is elmondható, hogy az a méz, amiben csak egy fajta pollen van, gyanúsnak mondható, mivel a méhek nem válogatnak, minden megtalálható virágból gyűjtenek nektárt. Magyarországon a repce az egyetlen olyan növény, amely nagy kiterjedésű, összefüggő területeken virágzik, így a repce mézben nagyon sok repcepollen van, de még itt is a repce pollen csak kb. 90%-át teszi ki az összes pollennek.

Van egy most elterjedő, új technika, amellyel a mézet nem kipergetik, hanem kipréselik a lépből. Így kisebb mennyiségű méz is hatákonyan kinyerhető, amivel rövidebb gyűjtési időszak méze kapható meg. A rövidebb gyűjtési időszak biztosítja azt, hogy a méz összetétele homogénebb lesz. Magyarországon az akácmézen kívül fajtamézként lehet megemlíteni a repce, gesztenye és facélia mézet. Ez utóbbi a mézontófű (Phacelia tanacetifolia) virágából készült méz, amely a nevével ellentétben nem egy fű, hanem az érdeslevelűek családjába tartozó virág. A facélia mézből származó virágpor így néz ki (ld. kép a baloldalon)

Facélia pollen

Facélia pollen

Mézontófüvet elsősorban Nyugat-Dunántúlon termesztenek a méhészek. Repceföldek az országban mindenhol megtalálhatóak, míg szelídgesztenye nagy egybefüggő területen csak a nyugati országrészben található meg.

Népszerű mézek még a hársméz, valamint a gyógynövények virágaiból készült mézek, például a kakukkfű, zsálya, levendula méz. Azonban ez utóbbi virágokból nincsenek akkora összefüggő területek, hogy a méhek nagy mennyiségben gyűjtsenek belőlük, ezekben a mézekben a velük együtt nyíló virágok pollenjei is megtalálhatóak. A levendula ráadásul szintén nagyon kevés pollent ad, vannak olyan hibridek, amelyek egyáltalán nem is adnak virágport. Mégis, egy pollenvizsgálattal le lehet buktatni olyan hamisított mézet, amelybe levendula illóolajat tesznek és levendulaméznek akarnak eladni. A levendula június-júliusban virágzik, így ha egy levendulaméznek árult mézben májusi virágzású virágok virágpora van, az bizonyára hamisítvány. A kakukkfűmézként árult mézek többsége is nem vagy alig látott kakukkfüvet, a jellegzetes kakukkfű íz a méhészek által a kaptárba berakott timolkristályokból származik. A timol a kakukkfű illóolaja, baktériumölő hatású, ennek a kristályosított változatát helyezik a kaptárba a méhészek, hogy megvédjék a méheket a baktériumok okozta betegségektől.

Természetesen nem csak Magyarországon készítenek mézet, érdekességképpen egy akáciamézből származó pollent mutatunk be. Az akácia az akáccal rokonságban álló fa, amely a déli féltekén található meg. A jellegzetes nagy akáciapollenek mellett kisérőként repcepollent láthatunk a képen.

Repce és akácia pollen

Repce és akácia pollen

Köszönjük a cikket Miklós Istvánnak, az információkat és a képeket mindannyiunk nevében Medzihradszky Zsófiának, a Magyar Természettudományi Múzeum Ismeretterjesztési Tudásközpont igazgatójának!

Tagged with:
 

Comments are closed.